Being Stoned

• Blog oldal
• Archívum
• 

Lá csütvergődés

Egy órával tovább alukáltam, mint szoktam, ettől viszont borultak a terveim. Ráadásnak okádék, szétesett állapotokban vagyok most már hetek óta, miután sikerül egyik oldalról összekaparnom magam, szétdől az egész a másik oldalon. No nem gond, majd ez a periodika is elmúlik, csak nehezen viselem magam így.

Miután megkéstem, a reggeli elvégzendő dolgok is délutánra maradtak. A suliba leadtam a szakdoga mizériát, berobogtam az órára. Nagyon bírom a csapatunkat, hál isten, egészségesen fifty-fifty a nemek aránya az igenekkel így a röhögések is sokkal élvezetesebbek. Hogy én mit nem adnék egy vegyes-tüzelésű munkahelyért...sóhaj.

Nem is tudom milyennevű óránk volt, de installációkat kellett volna készíteni. Én ignoráltam az egészet, vagyis inkább felhasználtam, amit találtam. Csartak egy időjelző táblát alkotott, Tamás valamilyen izét, Peti is izét, Jánosét meg nem is láttam, ja és Júli is izét csinált. Meghatározhatatlan cuccok ezek, még Pétert próbáltam faggatni valami koncepcióról, de miután 5 percig gondolkozott, úgy döntöttem nincs neki.

Csartak talált egy darab pingvint, meg valami rongyőt és egy harmincas évekből időutazással ideszabadult öregasszonyt faragott az egy darab pingvinből. Gyorsan körbe is fotóztam. Utána megbeszéltük az álomvizsgát, ami csak június 18-21 között lesz valamikor, arra már el akartam volna feledni az egészet, de nem hagyják. Viszont így elég idő lesz szervezni valami bebaszós búcsúbulit.

Az óra végeztével átnyargaltunk a szarkádba kajálni, én kínaiztam, csarti meg burgerkingezett. Majd bevetettük magunkat a Saturnba, ami fogalmunk sincs mikor, de átalakult medai markt üzletté, vagyis kékből piros lett, kár. A kék a kedvenc színem. Csarti vett egy konzolt a konyhába a zenei hallgatásához, én csak sok mindenre legeltettem a szemem, a kütyükék a gyengéim, az egyik. Csengetett mylord 4. évadot vadászom még mindig, de csak összes kiadású volt, csesszék meg. A végén bedühösködöm, megveszem ezt, az eminyéimet meg anyunak adom, ő is imádja.

Aztán átrobogtunk az alexandriába, ahol megállapítottuk, hogy faszent drágák a magyar könyvek, erre leemelek egy angol kiadásút, előre nyakbehúzva, hogyha a magyar annyi ez mennyi, erre kb ezressel olcsóbbak az angol nyelvűek. Nem nagyon értem. Aztán vesztemre odaértem a moleskinekhez, ahol  80%os árengedmény tombolt. Jól vettem is egy jegyzetfüzetet, ami nem az, de én annak fogom használni. Limitált széria, Pac Man. Halálos.

Hazafele beültünk a szokásos kvzonkba, ahol mindkettőnket körüllengte a rejtelem, meg a homály, Vagyis elálmosodtunk. Irány a busz. Én leszállva nem a lakás felé, hanem a dunyha centerbe vettem az irányt, aldi-tej, dm-női dolgok, fitness-próbálkozás. Még nem kötöttek a faszom otpével szerződést, így nem fogadták el a szépkártyám. De folyamatban van a dolog, reménykedek...

Aztán mire kijöttem dm, zuhogott az eső, mire majdnem hazaértem, elállt. Most csak egy ágyat szeretnék, alám tolva, meg valami kisfiút aki megmasszírozza a derekam.

Köszönöm! A jelentkezéseket az emilemre lehet küldeni.

Tamás alko(s)t

Zita és Péter blablabla

Juli nem alszik, csak pislantott

Jani a sötétben

csarti a kezdeteknél

A kelet európai pingvin nő

Vakondbőr

Horsevolution só

Délben elporozhattunk pénteken a melóból. Nem is tartóztattuk magunkat semmiféle módon és félegy körül már a hajón ültünk és vártuk a pulykarögeinket. Ezután levezetésképpen egy kis fagyika, mert az oszlatja a nehézkedést és a gravitáció ellen dolgozik. Persze nem tudom kémiailag ez bizonyítható-e, de tapasztalatilag mindenképpen csodálatosan elvarázsolja a telítettség érzetét az emberből. Persze aznapra már több nem is fért el sehova. Hirtelen felindulásból mondtam csartinak, hogy én elmegyek a lósóra, a legolcsóbb jeggyel, de legalább nem hagyom ki. Szóval irány ki a cirkuszi sátor, ahol sártor is várt, mert előző napi eső volt szíves a talajban széttett lábakkal elterülni és aljas módon még nedvesedni. De a ló szag kérem feledtet minden nehézséget. Jegy megvéve, irány haza hesszelni egy kicsit. Délután még hirtelen felindulásból elkövettem egy fülbevaló vételt is. Az eladónő azt mondta nem okoz algériát, de ez átverés volt, úgyh pár óránál tovább nem fogom tudni hordani ezt sem. A hat valamennyis busszal, ami késett, kiirányultam a só elkövetésének helyszínére. Rengeteg család volt, én meg csodálkozom, hogy tudják megengedni maguknak, ilyen jegyárak mellett. De már megszokhattam volna, h a mai nemzedék, ami egyébként az enyém a kölykeit túl liberálisan és túl piedesztálra emelve neveli, vagyis növeszti, mert nevelni sem neveli. Kiválasztottam egy jó kis helyet, körülöttem 2 méteres körzetben senki nem ült le, még működnek a hagyjálbékén transzmittereim. Ahogy leültem már tudtam, hogy ebből enyhe megfázás lesz, ha tojásaim lennének, azok jéggé váltak volna, így csak a petefészkemben lévő tojások sikoltoztak, de a lovakért mindent…

Ahhoz képest, hogy azt hittem el fogok késni, legalább negyed órát üldögéltem a kezdésig. Az eleje kifejezetten nem tetszett, mert még csak a homokot meg a fénytechnikát csodálhattuk, de már tapsokat kértek tőlünk, meg sikoltozást. Gondoltam az anyátokat, mutassatok valamit, akkor majd tapsikálok. Aztán végre visszaszámoltak és elkezdték, és ott Stone szépen el is olvadt. Először Richter Flórián jött be egy fekete frízen, ez a ló hatalmas és gyönyörű, erős, de arányos testalkata van, ha kanca lennék, bármikor megállnék neki. Szóval keresztüljött a felhúzott színfalon és én elbőgtem magam, ez a felfokozott állapot vagy fél óráig tartott, ennyi kellett mire elteltem a lovak látványával annyira, hogy ne kelljen folyton a könnyeimet törölgetni és hüppögni. Aztán Flórián bevonulása után elkezdődött az igazi show. Volt itt minden, akrobatika, tánc, díjlovaglás, légtornászat, snowboard, ami sandboard lett, frízek, arabok, magyar sodrott, percheron, boulonnais lovak és két póniló, Tom és Jerry. Nagyon hamar elment az első rész, a szünetben a kölyköket fotózták az egyik pónival, aki halálosan unta, mert nehezen akart modellt állni. Majd a második rész még hamarabb eltelt. A végén kihozták a lovakat, nem mindet, csak a főbb szereplőket. Mivel nem VIP jegyet vettem, nem tudtam megnézni testközelből őket, pontosabban fizetnem kellett volna, de okosan itthon hagytam a bukszám, h még véletlen se csábítson el egy mén sem.

Richter családja is tagja volt a shownak, két gyermekük, és gyönyörű felesége. Az akrobaták névről úgy tűnt, hogy inkább nem magyarok voltak, hanem a volt cocialista nyista országokból származó férfiak. A táncosok neve, mintha magyar lett volna, de annyira visszhangos volt a sátor, hogy alig lehetett érteni, amit bemondanak a végén.

Hál isten nem esett az eső, amikor kibotorkáltam a sátorból, odagaloppoztam a buszvégre, de legalább fél órát várni kellett a buszomra. Itthon meg még megnéztem a nap lezárásaként a This Must Be The Place című filmet. Olyan, amilyennek szeretek egy filmet, nagyon sokáig nem tudsz semmit, csak figyelsz, aztán összeáll a kép, de mivel darabos, a legtöbbet te gondolod hozzá. Úgyh olyan film, amihez kell a néző.

A linken még rengeteg kép van a showról.

http://www.horseevolution.hu/fotok/

The guy with the name

Az utóbbi két nap termése két Steve McQueen film. Hunger 2008 és Shame 2011.

Végre valaki, aki filmet tud csinálni. A Shame egy szex addiktív férfiről szól New Yorkban. Na ja, elég szépen terített az asztal választási lehetőségből. Szegény prűd Amerika, nem is nagyon tud mit kezdeni ezzel a témával, gyorsan berakta a 17 éven aluliaknak nem szabad látniuk fiókba. A Hunger a politikai foglyok éhségsztrájkjáról szól az Észak-Ír börtönben 1981-ben.

Hangulatilag mindkettő olyan, hogy totálisan fejbe csapdos. A Hungerben van egy 3 cigi hosszú snitt. Tulajdonképpen ott hangzik el a legtöbb a filmben. A többi kép kép kép. Lenyomatok, érzések, gondolatok. Én balga azt hittem, majd közben elmosogatok, takarítok egy kicsit, aha, úgy odaragasztott a székhez, mint az enyv. Realista a megközelítés, nem tud elkalandozni az ész jobbra-balra, teljes fókuszban figyeled a lassú, majdnem mozdulatlan kamerának a látószögét. Ja, persze, majdnem elfelejtettem, mindkét film főszerepe Michael Fassbenderé. Igen, szép ez az elkötelezettség, ahogy a szerepeit kezeli, ad neki mélységet, az biztos.

Ezek nem gyorsétkezde alkotások, ezek hatnak, feltöltik a tudatot. Figyelek erre a manuszra ezentúl.

Végkifejlett

Kész. Elküldöm a konzulesnek, aki lehet, hogy kész lesz tőle, ami azt jelenti számomra, hogy nem vagyok kész. De. Meg fogom magyarázni a konzulensnek, hogy hiába van kész tőle, én kész vagyok vele, ami által egyöntetűen állítani lehet, hogy készek vagyunk egymástól, de ennek ellenére én mindenképpen készen vagyok vele. Ha ő ettől kész lesz kikészülni, én akkor sem ülök le elkészülni azzal, amivel már készen vagyok.

Tudósítónk itt áll a kisagy sarkában és tűnődve figyeli, mint bomlanak fel a szürke labirintus falai, melyek oly szép és bonyolult mintába voltak rendeződve. A hipotalamuszi nyuszi ül a fűben, ha kapna, de nem eteti őt marhaságokkal gazdája. Ahogy lassan elindulunk a már magától bűzlő pépes folyammá változó zabolázatlan tekervényben, mely nyákos anyagát nyalja fel rám serényen, nem látni semmi fényt. Gyanítom gazdánk már lehunyta a szemét, a szemét, mi meg itt vakoskodunk a vaksötétben, ennél még a vakbél is világosabb képet mutat. Most értem el a központi hasadékot, mely egyre szélesebbre tárul. Azt hiszem, erre mondanák a közhelyekkel dobálózó népek odakünn, hogy a jobb kéz nem tudja mit csinál a bal kéz. Hirtelen megindult alattunk a féktelenné vált trutyi és most szaladunk a nyúl tagyba. Innen már csak lefele van, be is fejezném tudósításunkat, majd jelentkezem a végbéltermékeket árusító piactérről.

Az irigy jobb kar a balra

Délután még csak egy halványka kis folti volt a karomon, tegnap estére kiteljesedett egy miaszarezrajtam?-ra. Mára már szép lila, de már nem fáj.

 

És az év első fagyikelyhe...Nyuszival, csartak is ott volt, csak a kép bal felén van...

Kecske Mate

Mit keres a kecske mate in my street has no name. Avagy hihetetlen kalandok folytatódnak és még csak a piskótám kicsi lábujját sem kell kitenni a lakásból.

Éljen május elseje.

A mai nap, midőn jó sok széles állkapcsú férfiszínész látta meg az napvilágot, meg kedvenc Kávémárkám is a Zsé. Sőt, nagymamám egy bejegyzés szerint e napon született, bár ő magát 14-én megszületettnek tartotta, szóval e nap volt a nap, hogy rosszul választottam meg a ruháim és egész nap melegem volt. Mindez nem itthon, hanem már az utcán, ahogy kiléptem ajtómon, megütköztem azon, hogy beleütköztem hülye szomszédék két bringájába, amit oly simán és kérdés nélkül támasztottak a kazánomat takaró szekrényem ajtaja elé, hogy csak na! Mivel a férfit félőrültnek és erőszakosnak tartom, majd férfi felszereltséggel fogok nála csengetni.

Állomásra én értem ki előbb, mono hangzásra beállított pénztárak, előbb a bal, majd a jobb felén működtek az állomásnak. Aztán végre csarti is befutott, jegyeket megvételeztük, majd a Relayben magamhoz vettem Lecter egy darabját, és irány az Eva Peron. Kellően hangoltak voltunk, viszont jó mizantrópokhoz híven messze-messze álltunk embertársainktól és az árnyékban, mert már reggel meg lehetett dögleni a melegtől. Mondom, rossz öltözék. Midőn állunk és dum állunk, bemondja a hangos, hogy vonatunk előreláthatólag 10 percet késik, kérik szíves elnézésünket. Anyád! Nem kapod meg, ezután kétpercenkét öt percekkel többet késett műszaki okokra hivatkozva a szupervonat, és mi morogtunk, röhögtünk, dumáltunk, végül harmincöt perc késéssel elindultunk. Társaknak dobáltam egy-egy sms-t, hogy semmi izgalom, megyünk. Tartottuk keményen a fél órás késést, sőt, sikerült ráhajráznunk még tíz percet, fergeteges a vasút, ha akar. Pest enyhén üres volt, de aztán emosrácokból és lányokból verbuválódott csapat hömpölygött le utánunk a magától mozgó lépcsőn, mely rögvest megszüntette az idilli hangulatunkat a tömegtelenség zsongító hatása alól. Hiába, az én tömegvonzásom rettenetes nagy, ahol én megjelenek, oda dől a nép, meg az ember. Hihetetlen hatalom van a kezemben, de nem használom, az x-womanekre még nem érett meg a világ. A lényeg, hogy elmélyedtünk a metróba és felbukkantunk a westend vízözönt imitáló izéjénél. Sehol senki. Én két szőke fejet kerestem, de sehol sem világítottak. Aztán egy ismerős alak bukkant fel, BARNA hajjal, meg mögötte a világítótornyunk is megérkezett. Neki még mindig szép a fényjele, de a BARNA fényeket nem nagyon lehet észrevenni. Viszont rögtön, mintha el sem váltunk volna, ment a blabla. Természetesen kajaegységrohamozásra mentünk, kiválasztottunk egy Indiai Gyors Éttermet. Valami Kohinor, vagy mi és rendeltünk egy tikitakitévi csirke menüt. Én csípősen, mert erős vagyok és lelkileg felkészült a fájdalmakra. Azt hiszem a gyors milyenségmeghatározót le kéne vetetni az étteremmel, persze nem is igazán. Elvégre az étterem attól még lehet gyors, ha a kiszolgálás nem is az. Bár jelenleg éppen egy helyben állt. De aztán sikerült megkapnunk a kaját. Azt hiszem egyedül nekem ízlett. Valami rózsavizet is kaptunk, nekem az is bejött, de minden furcsaságot szeretek. Engem megedzett az élet. Nem ám anyuka kosztja, meg hagyományok! Fúj. Közben robertjordan is sikeresen beért, odakeveredett a kajamaradékjaink mellé, szerintem ő csinálta a legzseniálisabban, hozott szendvicset magával! Megtörtént a bemutatkozás, kicsit csacsogtunk, Zizi megette a maradék sütiket, italokat, aztán elcsatangoltunk a Starbucksba. Törzshely. Csarti meghívott egy karamellás izére, nagyon finom volt, ezúton is még egyszer köszi. Aztán itt sűrű vakú villanásokra emlékszem, meg röhögésekre, meg, meg toronyra, aki magasodott, meg villanások, meg kaptam karácsonyi ajándékot is és még dedikálták is. Ezután testületileg felkerekedtünk és kerestünk egy sörözőt. Már milliószor rájöttem, h a nők nem tudnak tájékozódni. Ahova igyekeztünk, azt nem találtuk meg, de kineveztük a Vígszínház melletti sörözőt célnak, és oda kiültünk a napra. Itt némi helycsere után, mindenki jól érezte magát, egészségesen sert ittunk, aki bírja, aki nem barackmutyit, szegény, pletyiztünk, könyveztünk, filmeztünk, zenéltünk és úgy általában élveztük a tafaszi nap faszát, amint rajtunk veri ki.

Egyszer csak felkerekedtünk és visszalófráltunk a westendbe, én fagyizni akartam. Robertjordantól majdnem könnyes, de az biztos, hogy vigyorgós búcsút vettünk. És innen átvéve a vezetést elloholtunk a fagyishoz, ahol én naiv azt hittem, mindenki nyalni fog, de csak én. Citrom, narancs és valami KÉK fagyit vettem, egy vagyon volt, de legalább finom és sok. Zizinek a második anyja vett junkfoodot, csarti meg valami vaníliás szmütyit vett, amit olyan pohárba adtak, hogy az oldalára csoki volt nyomva, de aztán kiderült, hogy csak festve van, de aztán kiderült, hogy mégis csoki van rajta. Nem győztem kapkodni a fejem a tények eme sűrű állásának változásán! És mindez egy poháron belül, a világ egy csoda!

Zizit ezek után feltettük a vonatra, így hárman integettünk neki búcsút, ahogy állt az utolsó szerelvényen. Majd Timi kicseréltette helyjegyét és őt is felraktuk volna a vonatra, de csaritra rátört a jajnemérünkoda, jajnemérjükelavonatot, így elindultunk. Azért, mivel az ember mindig tanul, megvettük a mi helyjegyünket a Nyugatiba, mert meglehet, erre sem akart ráállni csarti, mert sor volt, de kb két percet vett igénybe. Aztán indultunk le a föld mélyébe, ahol végigröhögtük az utat a szájkosaras kutyán, aki magasra néző kakas, bár nekem még eszembe jutott egy cthulhu is. Amint kisétáltunk a szabadba, mit hallanak füleim? Csarti hangján mondja a levegőben terjedő hang, hogy de korán itt vagyunk. Khm, enyhe fülrángatást kapott, sosem hisz nekem, pedig már megtanulhatná. Felültünk a vonatra, ami tele volt hülyékkel, vagy csak körénk koncentrálódtak. Valami marha rágyújtott a vonat wcjében, az észlelő bejelzett és vészjeleket adott, két osztrák hülye csak Győrből-Pestre vett jegyet és ezzel akart visszafelé is jönni, és még vitatkoztak a kala(hi)uzzal is, a cigizős is vitatkozott. A kaller egy kis növésű nő volt, erélyes fellépéssel. Ijesztő volt. Akkor természetesen pont körénk kellett egy kölykös anyának is letelepednie, a hülye gyereke az egész úton hol rugdosott valamit, hol ütlegelt. De végre, végre leszállhattunk Győrben. Itt elváltak útjaink. Kb fél óra, míg jött a buszom, természetesen 2-es kettő is ment, 1-es az csak egy, végül is így logikus. Viszont láttam felbukkanni egy pizza futárt, Pizza Hutos melegmegőrző dobozzal! Győrben nincs Pizza Hut! Biztos érzéki csalódás volt, de annak jó büdös (régi motor).

És így múlt el a nap dicsősége. Lecter nem tudott jönni, részemről sajnáltam, robertjordan is többször kifejezte ugyanezen érzést. Elméletileg észleltem egy olvasó hajléktalannak kinéző embert, de nem volt olyan fontos.

The last round has started

Megkezdtük. A kör utolsó negyedében galoppozunk. Fej-fej mellett haladunk, mind a 10en, ööö vagyis 10zen. A hangulat emelkedett, a tandíj nem. Csütörtök akár el is maradhatna, de azért ők megtették, hogy mi mehessünk. A tárgy amúgy érdekes, műtrágyat kell létrehozni, olyat, ami valahova beleilleszthető a környezetünkbe. Nekem tetszik a feladat, majd töröm a törnivalóm. Péntek a keresztre feszítés. Reggel egy fűtetlen teremben kezdünk, kabátba üldögélünk, aztán kesztyűt is húzunk, elhúzni szeretnénk, de nagyon. Végérvényesen megutáljuk a termet. Eddig sem volt kedvenc. Mindenkitől elszeparálva álldogál magában. Női wécé lezárva, a fiúkkal fütyülünk egy pisz oh áááárban. A géppark szar, a tanár művész. Az élet ilyen. Loholás ebédelni, szemetet kapkodunk be. Átlagéletkor 16, nagyon kilógunk a sorból... Idejében beérünk a következő órára. Halálos. Bábkészítés. Hülyére röhögtük magunkat. Amúgy lebeszéltük tanár urat a csuhébábról, helyette a faék bábokat készítettük el. Pajzán dalok, uszodás történetek, bronzba öntött ökörködés, és árnyfigura rigmusok. Csarti mindenáron fel akart öltöztetni egy koponyát. Megtette, Tamás rögtön előszedett egy fél labdát, kitűnő úszósapi. Aztán az enyém is maradjon megörökítve, az is rákerült. Későbbiekben a koponya szemet is kapott, vérszemet, meg szivarvéget. Szóval isteni óránk volt. Ezután megint kiadták nekünk, hogy előadástartás lesz. Hihetetlen, az alapképzésünkön nem csináltunk ennyi mindent a három év alatt. Ez egy csináld magad suli, szinte...Szombat egész nap az utáljuk teremben. Csak kétszer három óra a művésszel. Sikerélmények, hideg és hideg és jégverem és tél és didereg és hideg. Érződik a gondolatvilágunkon az érzés mennyire szeretjük a dolgot. Aztán az utolsó három órán egy rák jött tanítani. Elsőre beszaratás volt, de aztán ráéreztünk és létrejött a kölcsönösség. Jó lesz ez!

Itthon! Meleg, ebédvacsora megvolt. Meleg, radiátor, ami meleg, buzikám édesem drágám, te kis cukimuki...

Csartak mű:

Stone mű:

 

The skull-friend:

 

Elképedünk

labit go, dlagon come

Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva, jön a sárkány megeszi, de mivel rossz, kiköpi. Ambivalens egy év volt. Adott hideget meleget. Legnagyobb érdeme, hogy elmélyült pár ismeretség, régi barátság került más szintre. Pénzt nem hozott, de nem is vitt. Leszámítva pár kütyüt, amit így is úgy is. Az utolsó fél év volt a legszarabb, és még ebben is találtam jót, egy új kreatív kifejező platformot (http://beingstoned.deviantart.com/gallery/). Még csak ismerkedünk.
Ildi veresége a nagy kaszással pofán vágott, nem szabad hanyagolni az egészséget, gyorsan lépett le a színpadról, ami már a végén csak kínpad volt, a lelke kilógott a csontjain keresztül, a bordája egy darabig még tartotta tenyerén, ami maradt, aztán elfújta a szél. Volt, aztán nem volt. Kiskamaszkorom énjének kezét fogta és vezetgette át a nagykamaszkorba. Aztán már nem volt szükség a kezének melegére, de ha eszembe jutnak azok az évek, ő mindig ott fog lenni bennük.
Aztán alig jutottunk lélegzethez, lekaszáltad a mamát is. Holnap tesszük a papi mellé. Sok emlékem van vele, de mégsem éreztem annyira közel magamhoz. Elmúlt nyolcvan és minden hajszálát meghagyott az idő barnán, vágott az esze, mint a beretva. Folyton számolt valamit, fillére pontosan ki tudta számolni a rezsi dolgait. Eszméletlenséges logikai készsége volt. Nagyon örülök, hogy ilyen sokáig életem részese lehetett. Hogy a dédunokák ismerték a dédit, nekem ez nem adatott meg.
Szóval kedves sárkány éve, a nyúl farka elvitte az egyiket, a te fejed a másikat. Az év többi részében legyél jó, legyél kegyes. Én tenni fogok. Cselekedni. Arra jó a sárkány tüze, még akkor is, ha ez éppen egy víz-sárkány.

The cracker, the candy cane and the Xmas ball

Állomásra időben kiértem, csarti már ott várt, jó hangulatban, jegymegvét, kiporoszka a legelejére az evaperonnak, és majdnem annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy nem szálltunk fel az időben beérkező railjetre. A vonaton folytattuk az eszmecserénket, döbbenetes módon beértünk időben, így már negyedre a nyugati elemekkel feldobott nyugati nyugatiban nyugodtunk, volna, de előbb a csőtörést kellett elhárítani. Sörben kellett állni, de hálisten a gátizomgyakorlatok nagyon hatásosak. A ruhatár még nem volt nyitva. Ezen háborogtunk, mért nem lehet kis szekrénykéket, és abba mindenki maga, és izé? No de ez a főváros.

Visszagaloppoztunk az elejére a zuhany közelébe, játszottam csarti telijén a karácsonyi angry birds kiadással. Majd felnéztem és a lépcsőn jött az istennő, mit jött, siklott lefele, egy mozdulatot sem kellett tennie, csak királynőien integetett kisujjával Ő. Szóval Timi is odaért. Azonnali gyomorüreg feltöltésre ismét keresztbe lovagoltuk az egész tömött szarrakást. Timivel mi táj jellegűt ettünk. Nagyon édes és érdekes párbeszédekkel tarkítva jutottunk hozzá az élelemhez:

kiritit nimkir? idítcsít kír? ezercsincsünötvin. níím níím ezercsincsunötvin. Azért az élelem finom volt. Csarti meg valami böszmenagy hambit evett, amihez kergették éppen a disznót, mikor odaértünk hozzá. De elfogták, mert hallottuk sülni. Megbeszéltük tömegiszonyodásunkat, h öregszünk, pedig de nem is, hogy sok nyávogó van a molyon és nagyon jó a szüret gomb. Miután kerekre tömtük magunkat, felkerekedtünk és ellátogattunk a Starbucks univerzumba. Ahol egész addig senki nem volt, de hirtelen sokan lettek. Kértünk, lépcsőztünk, leültünk. Előkerültek a csomagocskák, meg a rohadt fényképezőgépek gggrraaaahhhgg. Én megkaptam életem első OSCARját, elmondhattam a szövegemet is végre! Jaj olyan jó volt! És kaptam egy Burges könyvet, Nem fénylik, mint a nap. Csartit letámadta egy finnugráló vámpiri, meg egy fekete nagy és engri börd. Timi kapott egy mozárt golyót, amit könyvnek álcáztunk, meg egy könyvjelzőt bele, meg egy kulcstartót, amit én Lajosnak hívok. Itt jó másfél órát elüldögéltünk, legalábbis gondolom én, nincs órám, de jó volt, szétbeszéltünk mindent.

Mivel idő volt kvzs felbukkanására, szintén az árnyas zuhanynál, előtte azonban csőtöréses ügyeinket kellett elintézni, mivel sör állt a középen lévő retyiknél, ismét hátravágtattunk kerülő úton, teszem hozzá, a hátsó wécékhez, amelynél megérkezésünk pillanatában hirtelen sör termett. Nem baj, kivártuk. Majd vissza az egész kóceráj elejére. kvzs jött, hozott három könyvet, amit kornéltól. Mivel alig volt tíz perc vicomte érkezéséig, bevártuk őt is. Ezután a banda ismét átvágott az egész rohadt épületen és megkereste a lámpagyújtós izét, ahol egy kuponnal ajándék könyveket lehetett szerezni. Emitt két híres seggel is találkozhattunk, Lakatos Levi dedikálta volna a könyvét, ha lett volna kinek, de senki nem ment oda, míg mi ott voltunk, meg Hegyi Barbarát láttam suhanni ide-oda, de a legjobb, hogy a hangját is hallhattam, amit nagyon szeretek. A két nő begyűjtötte a szarabbnál szarabb dolgait, vettek PKD pólót. Lefoglaltunk jó időre egy kétszemélyes kanapét, és beszéltünk galactic játékról, meg könyvkiadásról, meg elszórakoztunk az épp jelen álló sör életkorán, igen kb 16 alatt volt mindenki a könyvmolyképző előtt, heheh. Aztán kvzs elinalt játszani, remélem nem aludt el! Majd mi is elindultunk a kabátunkért.

vicomte udvarias férfiú lévén cipelte a könyveinket. megjegyzendő, h iszony nyugodt ember, szerintem fát lehet hasogatni a hátán. Timitől könnyes és érzékeny búcsút vettünk a westend forgó bejáratkijáratánál. Ismételten kifejeztem sajnálatom az ügyben, h a fasznak lakik olyan messze, majd elindultunk trolizni. Csarti végigidegeskedte az utat, nem érünk oda, odaértünk, nem tudunk jegyet venni, lett jegy, nem ér...elértük.

Ismét egy jó nap, a torkom így estére egy kicsit megint érezteti magát, a térdemben nem tudom milyen állapotok lehetnek, és most lejárt a mosás, úgyh megyek teregetni.

The last comes best

Reggel 8-ra valami 3-as épületbe kellett menni. Az ötödick évadomat nyomom az egyetemen, de itt még sosem voltam. Nos a teremről nem beszélek, a gépekről még inkább nem, viszont megnéztünk pár brossúra tervet, volt humoros-tudományos, művészeti-hipnotikus, wellnesses, falusi iskolás, a maradék meg nem hozta el. Furcsa, de kb mostanra jött össze igazán a csoport, vagyunk 10-en és egyre felszabadultabbak az emberek a másik társaságában. Kár, hogy már csak egy félév lesz velük, no de mindennek vége van. Óra végével visszaloholás az 1es épületbe, fel a másodikra a műhelybe. Ezek után utolsó alkalommal mártottam agyagba ujjaim. Alkottam egy dzsurasszikparkos dinót, de tök ugyanazt ám, mivel hatvanmilliószor láttam a filmet, ez nem volt nehéz, az egész a fejemben van. Mellé csináltam egy oldalast szalmakrumplival, igen, éhes voltam már, meg egy ludat a mártoni tiszteletére, aki a vadkacsákhoz csatlakozott.

A János alkotta lény nagyon jópofa volt, félúton, aztán szerintem túlságosan felöltöztette, de amikor odapillantottam engem a Labyrinth filmből a Firey lényekre emlékeztetett, igen, ez a film is teljesen a fejemben van, jó, h van egy saját vetítőm bent, igaz sok hely nincs, de teljesen 3D meg dolby meg mindenszar.

 

 

 

 

 

 

Mivel Tamás kisfia fogat növeszt, Tomi le volt amortizálódva és egyszerűen oldotta meg a kérdést. Bál naaaa. Erről is egy film ugrik be, no mindegy.

 

 

 

 

 

 

Juli tök jó gömbhalat kreált, de pillanatok alatt összehozta.

 

 

 

 

 

 

Anikó megszakította a kisherceges motívumot és egy ősrákot formázott meg.

 

 

 

 

 

 

István egy jégen elcsúszott ludat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Petink egy tojásból kivergődő sasfiókát.

 

 

 

 

 

 

Ferink meg egy sárkányt, ő hozott mintát is.

 

 

 

 

 

 

 

 

csarti meg rozmárt kreált a kék gumikesztyűjében.

Ismét felmálháztuk magunkat és mivel hamarabb letelt a kajavételezést is megejtettük, majd irány photoshopping. Iszonyat furcsa volt, minden magyarul volt a progiba, már megszoktam, h angolul nyomom. Mellékesen ez az óra a 4es épületben van, csakúgy a videót is, de nem azonos teremben, úgyh ismét cipelődés. Végre láttam élőben steadycamet. Sajnálom az operatőröket, mást se csinálnak, mint kütyüket vesznek, szerelik őket, halom zsinórt bogoznak és millió felszerelést hordanak. és a zsebükbe nem apró van, hanem csavarkulcskészlet, meg jackdugó, meg kitudja még mifene.

Szombaton, fél11re mentem flashra. A városban tömegek nyüzsögtek, alig bírtam áttörni sáncukon magam, de sikerült. Óra előtt flashtörköly, két óra között flashtörköly, óra után flashtörköly. Így kivitelezhető volt a nap. Délután megcsináltam a beadandókat belőle, így már csak a fotómanipulatívozás van hátra, meg az alkalmazott grafizálódás.

Megállapítottam, h kreatívságom 1000%on forr, még logikával is rendelkezem és kéne találni már végre valami normális szakmát, amivel ezt ki is tudom használni...

 

Naff naff

Az ellenállhatatlan bolond röfi vanília illatfelhőben és nosztalgia kólásüveggel.

Ami meghozta amit tudtam, h meghoz...

Már Tony is

Hetek óta látjuk, de folyton elfelejtem megörökíteni a dolgot. Most hirtelen ötlettől vezérelve mondtam, h lemegyünk és lefotózzuk. Beépített GPS működik rendesen így rátaláltunk, kamera elő, nem működik, hogyazajó, átvált egy másikra, génkezeletlen kámpicsorodott ujjai egyre görcsösebbek, de sikerült.

Ahogy meglátott minket rohant felénk. Már amennyire a lúdtalpon való közlekedés lehetővé teszi a rohanás fogalmának kimerítését. Fehér, kis punk fizurával. Ő egy házilúdnak kinéző identitástudat zavaros élőlény. Merthogy hetek óta csak a vadkacsákkal haverkodik, bár láttuk, hogy ők nem nagyon foglalkoznak vele, de gondolom ismerkedésük elején tartanak. Minden esetre a bigék már kerülgetik. Láttuk azt is, hogy nagyon csinos libát nézett ki magának a tömegből.

Szóval tisztára Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át ugrik be, minden stimmel, csak nem találkoztunk még Nilsszel és mindez Győrben a Mosoni Dunyha partján van.

Ad went here

A hét ismét elszelelt, érdekes műfaj ez az idő. Fülrepesztő és orrpirító hideg szelek fújdogáltak, de az emberek kitartóan bolyonganak az utcán. Kedden beültünk és tanakodott, hogy mikor, mondom odamegyünk megnézzük. Holnap. Rendben. Szerdán így hamarabb eltűztünk melóból, ó az a tíz perc, és megrohamoztuk a könyvesboltot. Régi hőn szeretett olcsókönyvesboltunk, mely megszűnt és a helyén nem annyira olcsókönyveket áruló! bolt nyílt. Azért örömmel konstatáltuk, hogy kénytelen voltak legalább egy sornyi leárazott könyvet is árulni, belátták, máshogy nem fog menni. Szóval voltak, sor is volt, de nem vészes és ott volt Lőrincz L. Laci bácsi is, vigyorogva foglalta el a bolt negyedét egy asztalkával és laccsoló hangos beszédjével. Beálltunk, fülünket megüti egy alacsony növésű műtárgy zaja. Hú csak négyszáz oldalas, és őt ismered, és ezt olvastad? Kérek egy puskát, az idegesítő lyányokat lelövik, ugye? Majd megírom a könyvet, filmet is szívesen, szereplő úgy tűnik kettő is van. A sorozatgyilkos, aki kirakatembereket lő, muhaha. Haladunk, dödörgünk, röhögünk, rajta is meg amúgy is. Csartak beült, enyhe zavarral elmondja mit szeretne, Laci bácsi édes. Kisnövésű egyed előttünk le akarta vetkőztetni, ő imádja, de most csak ez a régi könyv és bla bla bla. Brrr, hidegrázás. Másnap csartak bökdös az utcán, hogy ott van, ő volt. Segítség. Ő a külsejére én a nevére. Cintia. Igen, Cével. Nem nincs th, csak cintia, így ahogy mondom, hihihi...Segítség. Vannak gyomorból irritáló emberek.

Forralt borozás is letudva. Részemről biztosan, nem vagyok oda érte. Jó bor tisztán és szárazan és semmi más nem kell. A városban kinőtt egy csomó fabodega. Az emberek borgőzösen tántorognak egyik pálinkástól a másik kolbászosig, a sajtoson át a forraltborosig, hogy kürtöljenek a kalácsba, majd igyanak még egy másfajta páleszt.

Ma reggel egy embert láttam kiterülve az utcán. Kint volt a mentő is, a buszból láttam, nem tudom halott volt-e vagy csak ájult, vagy részeg. Őszintén szólva nem tudom melyik lenne jobb. A bácsi régi látásból ismert jelenség, az utcán él, az egész mindenét a kezében hordja viszi.

Délután imitt-amott levés után egy újabb bélaút élmény. Hihetetlen. Leszedték a csavarkulcs táblát az utca elejéről és ő eltéved. Komolyan. Hol vagytok férfiak? Konstans baromállatokkal hoz össze a sors...

 

R.I.P. Hutch

Freiben dől el

És mondá, neki kell mennie ETO-park, és mondám, jó. Merh nekem mindegy, szeretek menni. Szóval mentünk. Jó hamar odaértünk. Csarti megvette a Frei legújabbját a teshowjának ajándokba karácsonyra. De ez csak a kezdet volt. Merth jött Ő a Frei, de előbb mentünk mi, a babulonba egy lattéra. Ez egy sötét hely, szerintem egész hangulatos, csak nem a tök hodály, tök üres ETO parkban. Kár érte, hogy ott van, és nem valahol a belvárosban, hű, erről most beugrott egy Európa Kiadó szám. Na de hagyjuk, másnak biztos nem. Szóval ülünk, pincérke dves, rajtunk kívül ment két tévé, meg egy zene, három pasi, három pinakoláda, meg fent is ültek, de nem láttam hánytag. Csartak egyszercsak, az ott nem a Frida? Nem ő volt. Az ott nem a Frei, nem, az túl pici, meg, olyan aszottképű meg, az ott nem…? Bammeg, hagyd már abba! Megittuk, ittunk már jobbat is, fizetett, hajat tépett átszellemülten, de annyira, hogy tükröztem tevékenységét, mely bekapcsolta nála a play gombot. Mondhatni életre keltünk. Pucolás vissza alexandrába. Összebotorkáltuk a boltot egy kicsit, megszóltuk a szart, majd láttuk, hogy orkánszerű gyorsasággal sor kerekedik, így mi is beálltunk. Csartak szerint sokan voltak előttünk, szerintem totál szerencsénk volt. Kb 10-15 perc múlva a sör végigkígyózott az egész bolton és kilépett annak keretei közül. Szegény Tomi. Míg vártuk, szétröhögtük magunkat. Tulajdonképpen az egyetlenek voltunk, akik halálra szórakoztatták magukat és az előttünk álló hölgyet. Aki udvariasan próbálta visszatartani a röhögést. Néha ment neki. Aztán megjött a Tomi. Tényleg őt látta csartak a babulonból. Pici, túl barna, púposan tartja magát, de kedves és közvetlen volt. A sör haladt, mi röhögtünk, egy pasi engedély nélkül fotózta személyem, a szemét! Láttunk egy barna kiadású herceg típusú görcsikét is, apukával volt ott, fotó Frei bácsival. De végre ránk került a ser, és már tűztünk is. Csarti buszállóban felfedezett egy újabb szerencsétlent. Később kiderült róla, h tisztára olyan a profilja, mint hercegnek. Úgy tűnik hercegek rohangálnak Győrben és mindegyik görcsösen viseli az életét. Ennek szép loknijai is voltak. Szőke. És a világot biztos, hogy ellenségének tekintette. Mondjunk a buszon is csak vihogtunk. Aztán kicsit szolidaritásból megfagyasztottam csartit, ne csak én, majd egy vagon taknyossal irány haza…

Magyaga

Tegnap alkalmazott grafikára páran elvittük a kör, háromszög és négyzet brainstormingunkat. Közösen megcsodáltuk egymásét. nagyon jópofa ötletek születtek, igazán kreatív társai vagyunk egymásnak a csoportban. Az óra második felében plakáttervezéses vázlatozás volt, rögtön szültem 5 ötletet, de majd csak a következő hétvégén öntöm formába. Addig érnek bennem.

 

 

 

 

 

 

 

Ma agyagozáson fejet formáztunk. Megint hihetetlen jópofa dolgok születtek. A legjobb az, hogy mindenki úgy kezdett neki, hogy még sosem csinált ilyet és nem fog sikerülni, én nem, bennem nincs meg ez a pesszimizmus. Na szóval, István egy félszemű juhászt kreált, Anikó kisherceg témáját folytatta, Juli egy ősi hagyományban fogalmazta meg a fejet. Péter ókorban gondolkodott, Edinamegint a göcsörtből hozott ki egy haláli pofát, Tamás szép modern formát dolgozott ki, és ami nagyszerű volt, először mentek a röhögések, aztán elhalt minden zaj és belemerültünk a képzeletünkbe és az alkotás örömébe.

Csartak

Juli

Feri

Tamás

István

Anikó

Eminyé

 

Csütörtökön suli után nagy dérrel meg durral berohantunk a színházba, hogy mi most jól megnézzük a könyvszalont, de csak szalon volt, könyvek még nem. Nos, péntektől van a banzáj, viszont belefutottunk két költ ők tanárainkba, pontosabban ők futottak belénk, mert mi vakok vagyunk. Ma elmaradt a videó óránk így beslisszantunk újra. Most voltak könyvek is, bélafotóval is találkoztunk, de mi tényleg vakok vagyunk, mert ha nem állít meg, tuti, hogy őt sem vettük volna észre. Aztán persze a nagy szavak, hogy én nem veszek semmit elolvadtak egy kiadói standnál, ahol 500ért sózták a könyveket. Csarti vett simon's cat kitűzőt én meg Mucha jegyzettömböt. Láttuk Farkas Bercit is, már nagyon jól tud menni gravitációban is. Aztán irány kaja.

Közkincs

Most már akkor te is tudod...

 

Póré Wanted

Ma hamarabb elengedtek melóból, vagyis az még tegnap volt, csak még nem fejeztem be a napot. Szóval gyorsan elgaloppoztam boltba, a KájzerSozé helyén nyílt Spárba, és hitetlenül vettem tudomásul, h nincs. A buszváró felé menet a virágpiacon is körbeszimatoltam a zöldségeseknél, niiincs. Jó, gondoltam, akkor a 14-esre ülök, mert a menet végén van egy bolt, meg egy zöldséges, ott tuti lesz. Bolt: Van igen, ja! Nem is, az újhagyma. NINCS. Zöldséges, NIIINCS. Hazaértem, lepakoltam, előkaparom a telefonom: Pata? Ha kinn vagy a cébéááá, nézd már meg van-e. Nem volt! Összeesküvés van! Póréhagyma hiány van! Gazdasági világválság van, a poor van, de pooré haggy mán! nincsen....

Még holnap futok egy kört. Mivel minden más alapanyagot megvettem a PÓRÉhagymás tejszínes vakarónihoz. Ja és volt buszos kaland is, megyünkmegyünkmegyünk, lendület hatalmas, gáz tökig, majd hirtelen padlófék, és jön jön JÖN szemben az egyirányú forgalommal egy kicsikocsi, benne egy szőke nő.